A VoIP rövid története hazánkban

Az első „VoIP lázat” a hagyományos szolgáltatók alternatív szolgáltatásai (ilyen volt például a T-Mobile-nál, ami akkor még Westel 900 volt, a PluszNulla szolgáltatás), valamint a kezdeti alternatív szolgáltatók (Net2Phone, Freecall, NeoPhone, stb.) jelentették. Ezekben a közös az volt, hogy kizárólag külföldi – nemzetközi irányban jelentettek megtakarítási lehetőséget.
A távközlési piac liberalizálásának hiánya miatt abban az időben az alternatív szolgáltatók kizárólag egy, hagyományosan „kék” vagy „zöld”, esetleg helyi vezetékes számon keresztül történő hívásindítást („kapcsolást”) tettek lehetővé, amelynek a hívásdíját vagy a percdíjon felül, vagy – „zöld szám” esetén – a percdíjba bekalkulálva áthárították az előfizetőre.

A második hullám a Skype, illetve azt követően az egyéb VoIP szolgáltatók elterjedéséhez köthető. Mind többen voltak, akik vagy kizárólag Skype-on keresztül tartották a kapcsolatot külföldi ismerőseikkel, rokonaikkal, vagy valamelyik másik VoIP szolgáltatótól vásároltak csomagot, amely az itthoni mobil „feltöltőkártyás” rendszerhez hasonlóan működött.
Ezzel párhuzamosan fokozatosan megjelentek itthon is a valódi alternatív telefonszolgáltatók, mint az eleinte csak üzleti előfizetőknek szolgáltató PanTel, azután a UPC, majd számos kisebb telefonszolgáltató lépett piacra, illetve jó néhány kisebb internet-szolgáltató biztosított VoIP telefonszolgáltatást az ügyfelei számára.
Ezekben a szolgáltatásokban az volt az újszerű, hogy a távközlési piac liberalizációja miatt már nemcsak behívószámon keresztüli, hívókártyás hívásindítást, hanem hívásfogadást is lehetővé tettek, azaz az előfizető egy „hagyományos” vezetékes telefonszámot is kapott, eleinte jellemzően a 21-es körzet-előtaggal.
Később, a piacnyitás egy következő állomásában, a UPC megkezdte a szolgáltatást a fővárosban 21-es helyett budapesti, azaz 1-es körzetszámú telefonszámokkal. Ezek a telefonszámok 7-el kezdődnek.
Ahhoz, hogy az ilyen telefonszámok elérhetőek legyenek, a szolgáltatók egy úgynevezett VoIP átjáró (gateway) nevezetű eszközt helyeztek el az ügyfeleknél, amelyhez a „régi”, „Tone típusú” vezetékes telefonkészülék csatlakoztatható. Ez a legtöbb esetben az ADSL vagy kábel modemmel egybeépítve került kihelyezésre, a régi modem cseréjével.

Ma már a Magyar Telekom (volt MATÁV) is kizárólag VoIP telefonvonalat biztosít új ügyfeleinek, illetve igyekszik a régi telefonvonalat VoIP vonalra cserélni. Ezek zömében ADSL technológián alapuló internet hozzáférésen keresztül üzemelnek. Hagyományos telefonvonal telepítésére kizárólag abban az esetben kerül sor, ha a célterületen sem ADSL, sem T-Kábel szolgáltatás nem nyújtható.

A VoIP szolgáltatók iránti keresletnek most, harmadszorra, az adhat löketet, hogy itthon bevezetésre került a telefonadó. Ez az adónem a „teljeskörű”, magyarországi telefonszámot adó VoIP szolgáltatókat is sújtja, így például a T-Com-ot, a UPC-t, vagy bármely, pl. 06-21-es belföldi szolgáltatót, azonban a külföldieket – hacsak nem biztosítanak magyarországi telefonszámot előfizetőiknek – nem.
Így tehát a külföldi VoIP szolgáltatókon keresztüli telefonálással a telefonköltség egy részén felül a telefonadót is megspórolhatjuk.

Comments are closed.